Parajdi Sószoros vagy Szurdok, vagy Kanyon vagy egyszerűen csak Sóhegyek
A parajdi Sóhát és Sószoros országos védettségű, geológiai természetvédelmi terület. Sokan tudnak a parajdi sóbányáról, viszont kevesen ismerik a parajdi Sószorost, mely a bánya bejáratához viszonyítva a Sóhát túlsó oldalán fekszik.

Ahhoz, hogy megértsük a parajdi só "jelenét", fontos, hogy ismerjük a geológiai múltat. A Paratethys őstengertől leszakadt, majd az Erdélyi-medencében elzáródott tóból a klímaváltozások során nagy mennyiségű só rakódott le. A sóréteg keletkezése kb. 20 millió évvel ezelőttre tehető. Erre a rétegre rakódtak rá folyamatosan az üledékek, amelynek súlya alatt a só, az Erdélyi-medence peremvidékein (Désakna, Szováta, Homoródok mente) felszínközelbe került, néhol átszakította a fedőrétegeket, és "pozitív felszíni formákat" hozott létre. Ez a megjelenési forma jellemző az evaporit ásványokra, ami plasztikus tulajdonságukból adódik. A parajdi Sóhát egy ilyen só diapírnak, sótömzsnek a teteje. Méretei sem elhanyagolhatók, gyökere 3 kilométer mélységig hatol, átmérője eléri az 1,4 kilométert. Ez a mennyiség több mint 100 évig elláthatná egész Európa sószükségletét.

A Sóháton főleg dolinák, víznyelők teszik változatossá a tájat, ezzel szemben a Só-szorosban – ahol a só kibújik az agyagrétegek alól – éles, lándzsahegyszerű tüskék, karr formák csipkéjének látványa fogadja a látogatót. A sós források mentén gyakoriak a sóvirágzások. A karr formákra és a sóvirágzásokra jellemző, hogy nem időtállóak, már az első nagyobb csapadékmennyiség módosítja, eltörli őket, helyükbe pedig újak születnek. A szikes talajon csak gyér, sótűrő növényzet telepszik meg, mint a a sziksófű (Salicornia europaea).